Az Európai Közösségek Bírósága (EKB) a C-243/08 számú Pannon GSM ügyben a közelmúltban hozott döntést a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK Irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezése tárgyában. Az ügynek különösen az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződések részévé váló illetékességi kikötés tisztességtelenné minősítése, és annak jogkövetkezményei szempontjából van kiemelt jelentősége, mely iránt a hazai biztosítási piac szereplői sem lehetnek közömbösek.
Az eljárás alapjául szolgáló tényállás szerint a szolgáltató ügyfele még 2004. decemberében kötött mobiltelefon‑szolgáltatás nyújtására vonatkozó előfizetői szerződést. Mivel a szolgáltató általános szerződési feltételeit és üzletszabályzatát az ügyfél elfogadta, azok az előfizetői szerződés részévé váltak. Az üzletszabályzat szerint a felek a szerződésből eredő, illetve az azzal összefüggő jogvitáikra a szolgáltató székhelye szerinti bíróság illetékességét kötötték ki, mely illetékességi kikötést a felek külön nem tárgyalták meg. Az ügyfél későbbi szerződésszegése miatt a szolgáltató fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be a társaság székhelye szerinti bírósághoz. Az ügyfél ellentmondása folytán perré alakult ügyben eljáró Budaörsi Városi Bírósághoz észlelte, hogy a rokkantnyugdíjas alperes lakóhelye illetékességi területén kívül, Dombegyházán található, azaz Budaörstől 275 km‑re, és közvetlen vonat‑ vagy buszösszeköttetés hiányában a közlekedési lehetőségek Budaörs és Dombegyháza között nagyon korlátozottak. Megállapította továbbá, hogy a polgári perrendtartás szabályai szerint, ha az előfizetői szerződés nem tartalmazta volna az illetékességét kikötő feltételt, az előfizető lakóhelye szerinti Battonyai Város Bíróság lett volna a területileg illetékes bíróság.
Mivel a Budaörsi Városi Bíróságnak kétségei voltak a vitás szerződés általános feltételei között szereplő illetékességi kikötés esetleges tisztességtelen jellegével kapcsolatban, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül a következő kérdéseket terjesztett az Európai Közösségek Bírósága elé:
1) Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, mely szerint a fogyasztókkal kötött szerződésekben a szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve értelmezhető‑e úgy, hogy a szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltétel nem ipso iure, hanem csak a fogyasztó erre irányuló kérelme, a tisztességtelen feltétel eredményes megtámadása esetén nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve?
2) Az Irányelvben a fogyasztóknak biztosított védelem szükségessé teszi‑e a nemzeti bíró számára, hogy hivatalból, erre irányuló kérelem, a szerződési feltétel tisztességtelen voltára alapított megtámadása hiányában is – függetlenül az eljárás jellegétől, peres vagy nemperes voltától – megítélje egy elé tárt szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét, és így saját illetékességének vizsgálata során is a szolgáltató által alkalmazott kikötés(eke)t hivatalból vizsgálja?
3) Amennyiben a második kérdésre a válasz igen, úgy a nemzeti bírónak e vizsgálat során milyen szempontokat kell figyelembe vennie, mérlegelnie?
Az Európai Közösségek Bíróság ítéletében kimondta, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és e tekintetben nem szükséges, hogy a fogyasztó az ilyen feltételt előzetesen eredményesen megtámadja. Kimondta továbbá, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek. Ha álláspontja szerint az ilyen feltétel tisztességtelen, annak alkalmazását mellőzi, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. Ez a kötelezettség a nemzeti bíróságot saját illetékességének vizsgálata során is terheli. Végül a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy adott szerződési feltétel megfelel‑e azoknak a szempontoknak, amelyek alapján azt az Irányelv értelmében tisztességtelennek kell tekinteni. Ennek során figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a szolgáltató által alkalmazott olyan feltétel, amely egyedileg nem került megtárgyalásra, és amely a szolgáltató székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét köti ki, tisztességtelennek tekinthető.
Indokolásában a Bíróság mindenek előtt emlékeztet arra, hogy az Irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát; továbbá, hogy az Irányelv 6. cikkében megfogalmazott célkitűzés nem érhető el, ha a fogyasztóknak maguknak kell valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltára hivatkozni, és hogy a fogyasztók hatékony védelme csak akkor biztosítható, ha a nemzeti bíróságnak lehetősége van az ilyen feltétel hivatalból történő értékelésére.
Kifejtette továbbá, hogy az Irányelv által a fogyasztóknak nyújtott védelem kiterjed azokra az esetekre is, amikor az eladóval vagy szolgáltatóval tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződést kötő fogyasztó tartózkodik attól, hogy e feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozzon, vagy azért, mert nem ismeri jogait, vagy azért, mert e hivatkozástól visszatartják őt egy esetleges bírósági eljárás költségei. Következésképpen a fogyasztóvédelem területén eljáró nemzeti bíróság szerepe nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítélje, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból, akár saját illetékességének vizsgálata során történő értékelésének kötelezettségét is, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.
Végül a Bíróság rámutatott, az Irányelv csak általános módon határozza meg azokat az elemeket, amelyek valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt tisztességtelenné tesznek, és az Irányelv melléklete mindössze példálózó és nem teljes felsorolását tartalmazza azon feltételeknek, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. Következésképpen a nemzeti bíróság feladata – az adott szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével, és a szerződés megkötésének időpontjában fennálló, a szerződés megkötését kísérő összes körülményre hivatkozva – annak megítélése, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelennek minősül-e vagy sem.
Az ügyhöz szorosan kapcsolódik a C‑240/98–C‑244/98. szám alatt egyesített Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ügye, melyben a Bíróság kifejtette, hogy az Irányelv értelmében a fogyasztóval kötött szerződésben alkalmazott, az eladó vagy szolgáltató által előzetesen megfogalmazott és egyedileg meg nem tárgyalt azon feltétel, amely szerint a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetén az eladó vagy szolgáltató székhelye szerinti bíróság illetékes, megfelel mindazon szempontoknak, amelyek alapján az Irányelv értelmében véve tisztességtelennek tekinthető.
Egy ilyen feltétel következtében az a kötelezettség hárul a fogyasztóra, hogy a lakóhelyéhez képest esetleg távoli bíróság kizárólagos illetékességének vesse alá magát, ami megnehezítheti megjelenését a bíróság előtt. Kis perértékű perek esetében a fogyasztónak a bíróság előtt való megjelenésével járó költségek visszatartó hatásúak lehetnek, és arra indíthatják, hogy teljesen lemondjon a bírósághoz fordulás lehetőségéről vagy a védelemről.
A fentiek figyelmeztetnek, hogy átvizsgálásra szorulhatnak a hazai biztosítási piacon alkalmazott és fogyasztói szerződések részévé váló általános szerződési feltételek, különösen abból a szempontból, hogy a biztosítási szerződésből eredő esetleges jogvitákban a biztosítók rendszerint a székhelyük szerinti bíróság illetékességét kötik, mely az EKB fent ismertetett ügyben kifejtett álláspontja szerint megfelel a tisztességtelenség kritériumainak.
Az Irányelv fenti értelmezésével kapcsolatos hasonló kérdéskört érintett a C‑302/04. számú Ynos ügy is, nevezeten azt, hogy a szolgáltató által alkalmazott feltétel csak a fogyasztó erre irányuló kérelme, a tisztességtelen feltétel eredményes megtámadása esetén nyilvánítható-e semmisnek, vagy a feltétel minősítését a bíróság – pl. azért, mert a fogyasztó nem ismerte fel a feltétel tisztességtelen voltát – hivatalból köteles elvégezni. Az Ynos ügyben azonban lényeges körülmény volt, hogy az alapul fekvő jogvita a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően, de az Irányelvnek a belső jogba történő átültetését követően keletkezett.
Ezek szerint az alapügy alperese, egy ingatlan magánszemély eladója arra hivatkozott, hogy az ingatlanértékesítési céllal még 2002. januárjában kötött ingatlanközvetítési megbízási szerződés azon kikötése, mely szerint a megbízottat abban az esetben is megilleti a közvetítési díj, ha a megbízott által közvetített ügyfél a megbízó ingatlanára legalább a közvetítési megbízásban feltüntetett eladási vagy a bérleti árra írásos ajánlatot tesz a jogügyletre irányadó alakiság mellett, de azt a megbízó elutasítaná, tisztességtelennek minősül. Tudniillik az ingatlanközvetítő Ynos Kft. által a megbízás alapján közvetített vevők csupán egy „elvi megállapodás szerződéskötésre” című okiratot írtak alá, amelyben vállalták, hogy egy későbbi időpontban adásvételi szerződést vagy előszerződést kötnek, ennek azonban nem tettek eleget. Az ingatlant 2003-ban más vevő részére végül értékesítették, az ingatlan adásvételi szerződés megkötésére azonban az Ynos kft. közvetítése nélkül került sor, eképpen a megbízási szerződésben kikötött díjat sem fizette meg neki az eladó.
A Bíróság, tekintettel arra, hogy az alapügy tényállása a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása előtti, megállapította hatáskörének hiányát, így érdemben nem foglalkozott az Irányelv értelmezésével. Ennek ellenére a magyar jogalkotó az Ynos ügyet, illetve az abban felvetett kérdéseket indikatív jellegűnek tekintette, és ennek eredményeként módosította a Polgári Törvénykönyvet. Korábban a fogyasztói szerződés tisztességtelen kikötése csak a fogyasztó eredményes megtámadása esetén minősült semmisnek, annak hiányában a vitatható szerződési feltétel kötötte a fogyasztót. Ilyen szerződéses kikötéshez a jogalkotó a Ptk. 209/A. § (2) bekezdésének módosításával a semmisség jogkövetkezményét fűzte, így a hivatkozott bekezdés első mondata szerint fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. Ugyanakkor a fogyasztói szerződésen kívüli szerződések esetén alkalmazott nem fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességtelenségét a bíróság nem észleli hivatalból, azt továbbra is a kikötést sérelmező félnek kell megtámadnia.
