Iránymutató döntés a pénzügyi fióktelepek perképességével kapcsolatban

Az utóbbi időben vitatottá vált, hogy a külföldi bankok és biztosítók magyarországi fióktelepei rendelkeznek-e ún. perbeli jogképességgel, azaz perelhetnek-e, illetve perelhetők-e a magyar bíróságok előtt, avagy a fióktelep által kötött szerződésekkel összefüggésben indult aktív és passzív perekben a fióktelep alapítójának kell perben állnia.

Egyes bíróságok gyakorlatában (pl. Pesti Központi Kerületi Bíróság, Fővárosi Bíróság, Pest Megyei Bíróság, Fővárosi Ítélőtábla) ez odáig vezetett, hogy pénzügyi fióktelepek által, illetve ellenük indított perekben ezek a bíróságok nem ismerték el a fióktelepek perbeli jogképességét és az ilyen pereket megszüntették.

A bírói gyakorlat fentiek szerinti alakulása arra késztette a peres feleket, hogy ugyanabban az ügyben újabb pert indítsanak: az ügyfelek immáron a fióktelep alapítója ellen, a biztosítók pedig – pl. díjperben, vagy regressz igény peresítése esetén – nem fióktelepükön keresztül, hanem az alapító felperesként való perben állása mellett indítottak új pert.

Mivel a biztosítási irányelvek által a fióktelepeknek szánt szerepkör és funkcionalitás mindenképpen azt indokolta, hogy működésével (biztosítási tevékenységével) összefüggésben a fióktelep perelhessen és perelhető legyen a helyi piacokon, ezért a Pest Megyei Bíróság egy fentiekhez hasonló végzése ellen az egyik hazai fióktelep irodánk közreműködésével felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon.

A Legfelsőbb Bíróság közelmúltban hozott határozatában – mellyel hatályon kívül helyezte az első- és másodfokú (permegszüntető) végzéseket – megállapította, hogy az alsóbb fokú bíróságok fentiek szerinti gyakorlatával ellentétben a fióktelep rendelkezik perbeli jogképességgel. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja az, hogy a fióktelep – függetlenül attól, hogy pénzügyi fióktelep vagy nem pénzügyi fióktelep – a cégjegyzékbe bejegyzett, önálló vállalkozási tevékenység végzésére jogosult, cégformában működő szervezeti egység, mely a tevékenységével összefüggésben, a jogszabály által meghatározott kapcsolataiban önálló jogalany, s így félként – akár felperesként, alperesként, vagy beavatkozóként – a perben eljárhat.

A Legfelsőbb Bíróság mostani döntése alapján az is egyértelmű, hogy a Fővárosi Ítélőtábla eddig irányadónak tekintett döntésével szemben, a Legfelsőbb Bíróság a fióktelepek perbeli jogképessége szempontjából nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy pénzügyi fióktelepről vagy nem pénzügyi fióktelepről van szó. A Fővárosi Ítélőtábla ugyanis eddig úgy tekintette, hogy amíg a külföldi vállalkozás és annak magyarországi fióktelepe egymástól elkülönült jogalanynak minősülnek, következésként a fióktelep jogképessége és perképessége megállapítható, addig a pénzügyi fióktelepek esetében az volt az álláspontja, hogy az EGT tagállamban székhellyel rendelkező hitelintézet vagy biztosító magyarországi fióktelepe a külföldi vállalkozás (alapító) része, az alapító üzleti tevékenységének helyszíne, amely az alapítótól elkülönült jogalanyisággal és perképességgel nem rendelkezik.

A Legfelsőbb Bíróság döntésének várható jelentősége az, hogy országosan egységessé teszi a bíróságok gyakorlatát és ezentúl nem kérdőjeleződik meg a banki és biztosítói fióktelepek perképessége. Ez nem utolsó sorban szükségtelenné teszi a fióktelepek által alkalmazott banki üzletszabályzatok és biztosítási feltételek módosítását, melyek rögzítik, hogy az ügyfelek jogvita esetén pontosan kivel szemben és milyen fórum előtt indíthatnak pert.

Author: Dr. Molnár István